|
A Juhfark
edves barátaim! Ha szaknyelven és egyszerű akarnék lenni, csak azt írnám: az orientális fajhoz tartozó, hosszú, hengeres, tömött, juhfarkára emlékeztető fürtű, fehéres zöld szőlő hamvas bogyókkal.
Ez így is van. De minket nem ez érint meg. Hiszen a bor az érzékelés bibliája, kérdéseinkre válasszal bír, lelkünk belémerül, s megnyugvást nyer. A kitűnő magyar borok között talán az egyik legizgalmasabb, legnemesebb hungarikum a somlói Juhfark. Fontos vonása a magyar bor-imázsnak.
Különleges zamatát a vulkán talajától kapja. A bazalt folyamatosan mállik, az ásványi anyagok felszabadulnak, ezt a szőlő hasznosítja, ez adja minerális jellegét a mi borunknak, ami egyedi érték más vidékek fehérboraival szemben.
Egy hasonlattal élve: a somlai Juhfark a finom borok között olyan, mint a tepertős pogácsa a finom tészták között. Ha jó: jobb a világ minden tortájánál.
Száraz, férfias fehérbor markáns savai ellenére gömbölyű, illata a friss eperé, igazi "aranytűz" arany és tűz keveréke. Legjobb pillanataiban az idilli derűt és az elveszett aranykort idézi fel.
A hiedelem szerint: fiúgyermek születése érdekében a nászéjszakán somlai Juhfarkot kell inni.
A somlai bort, a Juhfarkot (mint ahogy tette ezt Márai Sándor is) az örök dolgok között kell emlegetnünk.
Először drága jó Molnár Józsi bátyámnál kóstoltam. Azóta is itt van az az íz a számban, itt ég az a tűz, ami befolyt szívembe, az az aranytűz, ami a somlai borban kiolthatatlan. Illatával, zamatával és tüzével lángol minden új és újabb ízlelés után. S aki megég e lángolástól egyszer is, az mindörökké rabjává válik.
Végezetül egy Hamvas Béla szösszenet a Juhfark csodálatáról.
"Az emberi élet legnagyobb adománya a bölcsesség derűje: a somlai bór! Mint komoly hegyi bor egyenesen az aggastyánok bora - akik talán a legközelebb vannak ahhoz a teremtő mámorhoz és kiérlelt derűhöz, amely ezt a világot megalkotta."
Fényképek
|